Egy csodás hegyi faluban - az Eger mellett fekvő Felsőtárkányban - élek,
amit a Bükk nyugati kapujának is neveznek. Nagyon szerencsésnek mondhatom
magam, hisz három csodás pasival ajándékozott meg a sors, akik közül kettőt,
- ma már felnőtt, önálló - fiaimat, a harmadiknak köszönhetem. Családom
szeretettel és megértéssel vesz körül elfogadva kissé szétszórt és szeszélyes
természetemet. Szeretem és élvezem azt, amit úgy hívnak ÉLET.
Az irodalom mellett a matematika és a sport töltötte ki ifjú éveim nagy
részét, így történt, hogy a Kossuth Lajos Tudományegyetemen landoltam, és
programozó matematikusként szereztem diplomát. A matematika világa látszólag
messze áll az irodalomtól, de bennem mégis nagyon jól megférnek - még nem
panaszkodott egyik sem.
Számomra a természet a létező legnagyobb alkotó, melynek alkotásaihoz, a
földrajzi környezet csodáján kívül, az ember és alkotásai is hozzá tartoznak.
Épp ezért párommal, amikor csak tehetjük, túrákkal, kerékpározással valamint
utazásokkal igyekszünk minél több élményt szerezni és elraktározni az emlékek
megtölthetetlen tárában.
– Hogyan kerültél kapcsolatba az irodalommal, miért pont versekben,
prózákban fejezed ki magad? Volt-e / van-e olyan szerző, akit mesterednek,
esetleg példaképednek tekintesz, vagy hatással volt rád?
– A versekkel való különös kapcsolatom középiskolában
kezdődött, ahol az órákon olykor csak bámultam ki a tanterem belső udvarra néző
ablakán, néztem a kéményből felszálló füstöt, a madarakat, a fák tetejét.
Ábrándoztam, gondolataimból rímeket faragtam és leírtam. Ezeket a versecskéket
elsőként irodalom-tanárnőmnek mertem megmutatni, kíváncsi voltam mit szól
hozzá. Folytatásra biztatott. Elsőként Petőfi költészete volt rám nagy
hatással. Egyszerű és szép versei rögtön szíven találtak. Később József Attila
és Ady bűvöltek el, valamint Arany balladái. Mai napig örömmel olvasok tőlük. A
prózák közül, az akkori legnagyobb élmény Dosztojevszkij: Feljegyzések az
egérlyukból c. műve olvasásakor ért, majd ezen felbuzdulva kezembe vettem a
Félkegyelmű c. vaskosabb művét egy nyári szünet erejéig. Ennek köszönhető, hogy
számos klasszikus és kortárs irodalmi alkotás képes megdobogtatni a
szívem.
– Milyen hatások formálták szerzői stílusod, kifejezésmódod, gondolatvilágod?
Milyen alkotói körülmények között születnek szövegeid?
– Tamás István költő bíztatására több irodalmi pályázaton is elindultam.
Ennek eredményeképp
2004-től több mint 10 évig állandó szerzője voltam a miskolci Irodalmi
Rádiónak, melynek gondozásában jelent meg első önálló versgyűjteményem,
netkötet formájában „A mosoly fintora” címmel. http://mek.oszk.hu/04500/04513/.
Tagja voltam továbbá a MINSZ (Magyar Írók Nemzetközi Szövetsége) és a MAIT
(Magyar Írók Internetes Társasága) alkotóközösségének, valamint jelen voltam a
Kaláka és a KisLANT szépirodalmi folyóiratok szerzői között. Ezen irodalmi
közösségeknek - a változatos kihívásoknak és az elért eredményeknek, valamint
alkotótársaimnak - sokat köszönhetek. Sajnos nagy részük már megszűnt, vagy
teljesen átalakult.
Jelenleg legtöbb publikációm a poet.hu oldalán és a Holnap Magazin
gondozásában jelenik meg, valamint gyerekeknek szóló írásaim a meskete.hu
oldalon olvashatók. Amire büszke vagyok, és ez már az aktív internetes
jelenlétnek köszönhető, hogy egy gyerekversem bekerült egy iskolai
olvasókönyvbe, valamint egy másik vers, nem kis meglepetésemre, a Posztolj
verset mozgalom keretében kikerült az utcára.
Az optimális alkotói körülmény számomra, ha nyugodt vagyok és lehetőleg
egyedül, de ez nem mindig fontos. Bárhol képes vagyok írni, ha van valami, ami
megfog, és úgy érzem meg kell írnom.
– Hogy látod, mi a költő feladata ma?
– A költő elsődleges feladata szerintem, hogy közvetítse az élet minden
rezdülését, azaz ne csak befelé, de kifelé is figyeljen. Számomra az írás
egyfajta szenvedély, ami boldogságot és reményt ad, azonban nem csupán magamnak
és magamért írok. Szentül hiszem, ha az olvasók közül legalább egy embernek
segítek írásaim által a lelkében békét teremteni, már tettem valami jót.
– Mi a véleményed a kortárs irodalomról, publikálási lehetőségekről,
illetve szoktál-e kortárs eseményekre járni, van-e kedvenc közeged?
– Sajnos még mindig háttérbe van szorítva, annak ellenére, hogy sokkal
hűebben tükrözi a mai kor szellemét, a mai emberek gondolkodását, véleményét,
érzéseit, vágyait, valamint nyelvezetét. Vannak ugyan kezdeményezések –
óvodákban, iskolákban, tanodákban -, ami jó, de nem elegendő. Nem kell
elfeledni a nagy költőket, írókat, de vannak nagyszerű kortárs szerzők, akik a
mai fiatalok számára emészthetőbb, hitelesebb írásokkal színesíthetnék a
tananyagokat, olvasmányokat.
– Ha még nincs, tervezel-e saját kötetet? Ha már van, mi a legújabb vagy
soron következő köteted koncepciója?
– A már említett netköteten kívül szerkesztés alatt áll egy saját –
nyomtatott könyv formában megjelenő- verses kötet, viszont úgy gondolom, hogy
manapság az internetes megjelenéssel szélesebb olvasói kört lehet elérni.
– Mit javasolsz azok számára, akik versírásra, prózaírásra adják a fejüket
és költőként fejlődni, érvényesülni szeretnének?
– Azoknak, akik írásra adják a fejüket, javaslom, hogy minél többet
pályázzanak, publikáljanak, azaz ragadjanak meg minden kínálkozó lehetőséget a
megjelenésre. Sok évvel ezelőtt egy bölcs író azt mondta nekem, ha nem teszem
fel az írásaimat az internetre, akkor előbb-utóbb csak a fiókomnak írok.
Ezért ezúton is köszönet a maradokvershalo.com csapatának, hogy hozzásegíti
az írókat, ahhoz, hogy olvassák is őket.
A szerző alkotásai oldalunkon:
https://www.maradokversdalhalo.com/search/label/T.%20Fiser%20Ildik%C3%B3
.jpg)
