Megmondtam: vége lesz!
Elfogynak a sínek. Csak a gondolatok
– homlokom mögött vastagodó rostok –
végtelenül szabadok.
Pereg a film – szakadás.
Háton fekve könnyebb a halál.
Ne még! Még ne tüntesd el!
Hagyd meg ezt a szenvedést,
tanítsd a mélybe merülést,
a pocsolyából kilépő újrakezdést!
Tétova pályán hulló sárga levél,
arcomon karcos őszi szél,
gesztenyés alatt ropogó színek,
hallgatok mélyeket.
Lassan letisztulnak a képek,
sárga avaron légiesek a léptek.
Határtalan élek.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
