A hold hideg magányában,
Egy teát gőzölök,
S párája mint jelenés,
Ellibben, szerteszáll,
Majd megölel, s én olvasok benne:
Nincs magány.
Nem is lehet, mert a magány is társ,
A csend is zene,
És az élet is csak illúzió.
S ebben a varázslatban
Az ember léte egy pillanat,
A fájdalom csak egy matrica,
És a szerelem is csak a fény játéka...
...Játék egy lány hajában,
Másszor remény egy legény szemében.
Ez a valódi kiteljesedés:
Két ember finoman összeérő ajkai.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
