A valódi létezésedet elrejtő sejtajtód
minél rozogább, lelked lángját annál
inkább csapkodja a huzat, míg végül
elérkezik az evilági titkokat leleplező
utolsó pillanat.
Sarkig tárva marad az ajtó, már nincsen
több kitérő, a tokból kiszakad a lap, és
a csöndtölcsérben örvénylő zaj útján
beleomlasz abba, aki vagy.
Ott mélységedre világítva fedezed fel
bolygóközi ártatlan hibád; mert nem
hitted, hogy csillag lehetsz, lettél
csillagász.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
.jpg)
