Deszkalapok integrálódnak,
a nedvesen markoló göröngyök
között néma egyetértés,
süllyedve súrolják a gödörfalat;
tágra nyílt tekintetek
a mélyben kutatnak, de fent
készülődik a befogadás,
mint halvány sziluett –
lebben egy tincs, utolsó
érintésben manifesztál,
de lehet egy véletlen fuvallat,
a szél kacér fondorlata,
maradj! – szilárd meggyőződés
a puha tapintás, halkul a szó,
a hang, kifakulnak a természetes
színek, ez maga az elmúlás, és
más idők téblábolnak az ablakok alatt.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
.jpg)
