Ifjú hangon szólt a versbűvölet,
a szigorú szabályokat kijátszhatod,
ha engedi neved, szülőföld becsület,
kiszolgálom a díszes magaslatot.
Világ felett kutatsz, keresed magad,
millió képletem az űrbe szédül, -
versek között csak a DNS - ed marad,
és kézjegyed a lomtárban végül.
Fogytán varázsigéd, mestermondatod,
- simulj a világba édes öleddel,
ne cseréld össze a mát, és tegnapot,
amíg mázsás kövek között növekszel.
Vén csillagokban mágnes töltetek,
vezetnek szabályok közt világtalanul,
csak bőröm puhaságát észleled,
ha nagylelkű gyönyöröm szapul.
Megsokszorozom a bűvöletem,
amíg a haláltusa tart virrasztani kell,
két ölelés között szikrázik tekintetem,
és tudjátok, csak zsákmányuk leszel.
Bőrömre sütöm a bolondok bélyegét,
a szív rándulása sokszor végleges,
DNS-em szétmosta új kódnevét,
bár példa voltál, veszendő címzetes.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
