hallgatásba csikorgatott fogak
tördelik a teret időt kezet
az árnyékot ami lefolyik az útra
csendben a repedésekbe húzva
közénk egy választ és egy vonalat
hogy nem tudom átlépni pedig át kéne
a határaimat
és dadogva ringat a remegés
de csak belülről mert ki nem juthat
hang ami összetörné a pillanatot
tányérokat ajándékokat szíveket
mert lábnyomaira nem léphetek
a csalódásnak
se a valóságnak háttal nekem
hideg kezembe szorítva a hideg lelkem
rejtem el repedéseibe a betonnak
amíg be nem sötétedik
és nem látlak többé
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
