I.
Hé öreg!
- Megállj!
Tarkódra pille szállt!
Felejtsd már a verset:
rejts krumplit,
töltsd fel a vermet!
Rég volt, s tán igaz se…,
hogy suhanc vagy gyermek…,
nézd, ma húsz fillér se kevés…,
Vagy Te!
S ha nem vagy merész,
ezért vagy azért, ma is Téged vernek!
II.
Rossz gyerek!
- Hagyod abba tüstént!
Nézd, itt hagylak öntelten, büszkén.
- Jössz hát?!
- Mentsed irhád, iszkolj!
Mi mossuk a város mocskát, piszkát:
ne tudd az éj nagy titkát,
ne fröcsögj, ne piszkolj!
- Rest vagy? Te fogsz zokogni!
Nézz rám! Attilám,
- meg lehet ezt szokni! -
Tanuld meg magadat másoktól elorozni!
III.
Nézze Attila!
A többségnek nagy a kínja:
- fog csikorgat, de bírja!
A gondok
tűnnek!
S oly bolondok:
ünnep
egy-egy Lilla, Kinga, Flóra.
Ölelésre, csókra…
- Csak Ön tehet róla!
Magát ne üsse,
ne bújjon versbe űzve!
- Hagyja abba!
Lehetne Ön is hangya,
cipelhetne rönköt!
S nem itt süvöltene,
mint akit Istene
vagy a vonat ledöntött!
IV.
Légy merész:
szerényebb!
A felébredés, a kevés
lásd: több lesz!
Néma szádtól csak a világ könnyebb,
szegényebb.
Mi gondod véle, hidd meg:
így is, úgy is kiterítnek!
V.
Ne feküdj a sínre!
- Hess,
hess!
Hess pille!
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
 György: Intelmek Attilának){kind=link}