A zuhanásban nem törik össze a vízesés.
Csobban a hajnal korongja a fázós falakon.
Tükörsima a repülés, akár az önfeledt nevetés.
Meglebben a függöny, gőzölgő kávé a reggel.
Besurran a fény, homlokod mögé hömpölyög.
Szűrt álom almalé helyett, szívdobogás, élet-jel.
Nincs elmúlás, csak felejtés, résekben a közöny.
Kötetlen az idő, mint fa törzsén az évgyűrűk.
Ma se felejts el - mobillal a kézben pötyögöd.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
.jpg)
