Függelék lettem a komor esőtől mosott,
hideg decemberi nap simogatta,
kopottas házfalak árnyékában
megbúvó szegénységfán.
Fölöttem csúcsdísz az aljasság,
alattam örökzöld girlandként fut
az éhség, s mellé oly' kevélység,
melyet csak jóllakott gyomor
bír feldolgozni a Szenteste fényében.
S a nincstelenek fája alatt,
pár megtört lélek búvik.
Hó helyett könny hull,
köd helyett sodort cigi
füstje árnyékolja a reggelt.
Nincs bejgli,
nincs bor
s nincsenek sültek.
Nincs jövő.
Van viszont dal,
s némi maradék
valamely bérházi kuka aljáról,
de főleg van kedvesség.
Függelék lettem a szegénység
e nyomortól sem mentes fáján,
melyet megszínez az emberi lélek,
s led sor helyett az összetartó szeretet.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
