Feketén lebben kint a sötét,
valami reccsen, a szív riad,
a nyárfák testét töri a szél,
zörren az ablak, zúg a huzat,
a félelem kulcsra zárt béklyó,
csontot horzsol az egyedüllét,
a komfortzóna véres hintó,
rosszul dönt, aki árnyékban él,
de az éj vihet majd felfelé,
ha a hit fészkel a szívekben,
s az ige nem szélfútta levél,
fényben járhat, 'ki Istent szeret.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
