Ha fák, ha erdők zöldjéből
Trillázó vérnektárt keverek —
Hallok majd lényem őséről
És látom, mi bennem kesereg.
Ha víz, ha tenger nedvébe
Tenyerem poharát merítem —
Köpök az éden szemébe
De mégis, sajátom segítem
Ha láng, ha tüzek égetik
Remegő ujjaim begyeit —
Eszem a létem kérgeit
Ha muszáj, kitépem szemeit
Ha por, ha homok mélyébe
Szívtelen lidércek temetnek —
Darabos szürke kétségben
Koporsóm belseje nevettet
Ha szél, ha vihar komponál
Rozoga csontvázam húrjain—
Töretlen' regél zongorám
Hallgatag álmomnak útjain
Ha fáj, ha fénybe süllyedem
Hazugság kútjában zuhanyzom—
Élnem, ölnöm kell szüntelen'
Tintát s tollat kell kutatnom
Ha néz, ha sötét szemével
Kis-szobámnak lelkébe pillant —
Vörösre festi kezével
Vérem vad-villámokkal villant
Ha lét, ha lélek menekül
Öledbe álomlény-szülemény
A fény-tinta is feketül
Plafonról csepeg a tünemény
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
