Újévi fogadalmak örök gyilkosaként,
mielőtt kimondom, inkább le is nyelném,
de bántja torkomat, mint üvegszilánk,
lenyelném, de sért, vág megsebez,
kiköpni késő már.
Torlódnak torkomban a megszegett szavak,
füstfelhőbe csomagolom halott álmaimat,
sutba vágnám mindet, de motoszkál,bekattan,
idegesít, mint csattogó szárnyú légy,
ki folyton az ablaküvegen csattan.
Csiklintja agyamat, mint csepegő eresz,
cserbenhagyott tervem gúzsba köt, nem ereszt,
megcsalt jövőképem üres vászonra mered
s Újév hajnalán hozzávágom az üres pezsgősüveget.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
