Bújócskázik bennem egy vers
Hozzád vagy rólad
Ki nem is léteztél talán.
Nem voltál több, csak életnyi perc,
A játék, a dal
Nekem
Szuvas életem ócska asztalán.
Csókod íze, mint ceruzabél,
Lassan elkopott,
Bár tiltakozhatnék talán.
Elszaladt és megfagyott a tél,
Félőn vacogott
Szívem
Az állomásnak sötét udvarán.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
