Ujjnyi rés tátog a kulcslyukon,
s az ajtón tokostól dől a lét,
agyamban radarhal-raj oson
rövidre zárva áramkörét.
Antennák karcolják a zenit
lúdbőrös, kékopál felszínét,
uszonyok ezüstje hűti még
messzi emlékek őrtüzeit.
Nem találtam az utat Feléd,
ezelőtt soha nem jártam ott,
nélküled nem ismertem fel még,
hogy hétszűk toronyban sorvadok.
Kívül keresem a világot,
de befelé forog a kerék.
A nap aranyküllőire ég
a magány, olaja szivárog.
Véremmel mérgezem a halrajt,
és várom, hogy titkod felragyog.
Belül a csend, kint a szél sóhajt,
hétszűk toronyban megfulladok.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
