Hát látod-e még az út végét vándor,
mért’ meghalni készült jó ősatyád?
Ezernyi szenvedés baljós árnyaknak
hamvait hinti a jövő terád.
Hát látod-e már a kifosztott léted,
hogy eltűnik sorban ezernyi kincs?
Késhegynyi mondatnak felkarcol éle,
jó szó meg kóborol, gazdája nincs.
Hallod-e néha a csendet, mit elnyom
rettentő zűrzavar hangos zaja?
Hallasz- e néha koppanó könnyet
mit hullat szomorún a Földanya?
Érted-e hangját, ha meghallod mégis
e sebzett világnak szívmoraját?
Lesz-e majd utód, ki újból megáldja
a jövőnek álmodott szent koronát?
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
