A
bemutatkozás számomra sosem könnyű, hiszen amit magamról fontosabbnak érzek
elmondani, másnak lehet érdektelen. De lássuk. 1978 június 28-án
születtem Karcagon, a Nagykunság „fővárosában”. Általános és középiskolámat itt
végeztem helyben. Gyermekkorom rengeteg olvasással telt, az orosz
klasszikusokon keresztül, Jókain és Adyn át egészen Nemeréig és Stephen Kingig
mindenevő voltam. Elég korán elkezdtem írogatni, és saját képregényt is készítettem.
Később belekóstoltam a zenélésbe is. 2010 nyarán nősültem meg és azóta vagyok
három gyermek édesapja. A család adja a nyugodt biztos hátteret a munkámhoz.
– Hogyan kerültél kapcsolatba a
költészettel, miért pont versekben fejezed ki magad? Volt-e / van-e olyan
szerző, akit mesterednek, esetleg példaképednek tekintesz, vagy hatással volt
rád?
A költészettel nagyszüleim kis házikönyvtárában találkoztam először.
Megragadott, hogy pár sorban mennyi mindent el lehet mondani, ki lehet fejezni,
pont ezért a vers lett az elsődleges közlési nyelvem. Ady Endre, Radnóti Miklós
és Poe voltak rám mint verselők nagy hatással. Ady és Radnóti a mestereim,
példaképeim. Később még többen csatlakoztak hozzájuk, Fodor Ákos is nagy
hatással van rám.
– Milyen hatások formálták költői
stílusod, kifejezésmódod, gondolatvilágod? Milyen alkotói körülmények között
születnek verseid?
Jómagam soha
nem voltam könnyű természet, és mivel a szüleim sem voltak velem kegyesek
mindig is a depresszívebb és mellette a lázadóbb stílusok formáltak. Főként
alternatív, punk és grunge vonalon alkotok. Igyekszem kerülni a hagyományos
verselési formákat. A verseim általában két – három perc alatt íródnak. Úgy nem
tudok írni, hogy na akkor most leülök és megírok egy vagy több verset. Ezek csak
jönnek, főként zene vagy valamilyen társadalmi történés hatására. Nem is fogom
fel sokszor mit írok, már csak a végeredményt látom.
– Hogy látod, mi a költő feladata
ma?
A költő,
hacsak nem egy adott hatalom kitartottja volt, mindig kicsit avagy nagyon, de
lázadt, és igyekezett rámutatni a világban megtalálható egyenlőtlenségekre. Ma
sincs ez másként. Hiszem, hogy egy költő az elesettek, a némák hangja kell
legyen. A költő támasz és gyógyír egyben.
– Mi a véleményed a kortárs
költészetről, publikálási lehetőségekről, illetve szoktál-e kortárs eseményekre
járni, van-e kedvenc közeged?
Ha ebbe
mélyebben belemennék (kortárs költészet) nem tudnám megkerülni a mai magyar
politikát. Publikálási lehetőség millió van, ám nem mindenhol lehet ezt anélkül
megtenni, hogy ne kéne kompromisszumot kötnie az embernek. Ha lehet kerülöm a
kortárs eseményeket, ám ha kedvenc közegről kéne beszélni a poet.hu-s kortárs
költők között igen jólérzem magam.
– Ha még nincs, tervezel-e saját
kötetet? Ha már van, mi a legjújabb vagy soron következő köteted koncepciója?
Van már egy
saját kötetem, „Szakadt farmerban” a címe, 2015-ben jelent meg. Ha minden jól
megy, idén jelenik meg a második kötetem. Az utóbbi nyolc évem verseiből
válogattam bele, néhol elég súlyos kérdéseket feszegetve. Bónuszként, két
novellám is belekerül, melyek pályázat nyertesek lettek, és már másik két
válogatáskötetben megjelentek.
– Mit javasolsz azok számára, akik
versírásra adják a fejüket és költőként fejlődni, érvényesülni szeretnének?
Mindig
mindenkit arra buzdítok, hogy írjon. Verset, novellát, regényt bármit. De soha
ne várjon azonnali sikert. Elsősorban önmagának írjon az ember, és ha ez értő
közönségre talál, az csak hab a tortán. Fejlődni meg csak úgy lehet, ha az írás
mellett folyamatosan olvas az ember, úgy kortárs mint klasszikus költőket. Így
ismer meg új és újabb világokat amiből tanulhat. Érvényesülni? Ebbe nem mennék
bele, mert gyanítom nem lenne nyomdaképes amit ezzel kapcsolatban gondolok.
A szerző alkotásai oldalunkon:
https://www.maradokversdalhalo.com/search/label/Hangy%C3%A1si%20Mih%C3%A1ly
