A szoba,
az „egyél egy kis levest, fi am”
szobája,
a „hogy vagy, fi am”
szobája,
a kis vaskályha, faragott fotel
szobája,
a padlók – melyek még elrecsegik
Nagyapám lépteit –
szobája,
most kandallót kapott.
Nem amolyan fa-krematóriumot,
hanem egy búcsúzóhelyet,
ahol a még élő fa utolsó
jótettét élvezhetjük.
A hajladozó lángok,
pattogó szikrák látványát,
a ropogó, duruzsoló búcsúhangokat,
a bőrbizsergető hősugarakat,
s mintha a tűzben fi lm peregne,
ki-ki kedvére múltba, jövőbe révedhet,
rendezője lehet a körkörös éveknek.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
