Lábad elé kéne ülni tőled minden
átszivároghat gyengéden ereimbe
kopottas szívem örökké hálás érzi
jól jönne pár kölcsönkapott szó
magként hullna sejtjeim szövetébe
jeleket hagyva versek soraiban élne
éjjel nem nézném a kíváncsi holdat
a csillagokat is hagynám hullani
hideg fényük mégis szobát melenget
beköszön a hajnal szavak születnek
nagy becsben tartom tisztábban látom
magam hisz minden kölcsön visszatér
aki adja aki kapja összesimul két tenyér
hála a vigasz bennünk szétárad ereje
nem alkuszik meg csak az idővel szemez
hagyja hogy legyünk és élhessünk vele
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
.jpg)
