Azt szeretem az álarcosbálban, hogy mintegy belülről szemlélhetjük a kiválasztott személyt, ami segít empatikusabbá válni a hétköznapok során. Az új, alkalmi kapcsolatokat nem terhelik előítéletek: letehetjük egy kis időre a nehéz csomagot, amit önnön sorsunk jelent. Néha egy csók is elcsattan, amiről később nem kell számot adni.
Krueger Alfréd vagyok, 60 éves, Elm utca 13. szám alatti lakos. Tegnap meglehetősen magányosnak éreztem magam, ráadásul rossz értelemben. Gondoltam, ideje egy kicsit kimozdulnom otthonról, ami az én esetemben nem triviális. A báli szezon épp az ilyen báli fazonoknak való (vagy fordítva). A farsangon az emberek tetemes része úgy szeretne kinézni, mint én. Nem akartam részévé válni ennek a szürke tömegnek, ezért inkább egyedi jelmezbe bújtam.
A tüllszoknya és a bájos kis angyalpofi az én alkatommal egy kissé travisra sikerült, de még vállalható mértékig. Egy gégemikrofonnal megoldottam, hogy a hangom kellemes és vékony legyen. A fehér selyemkesztyűt a körmeim kiszakították, de egy Carmen Power körömlakkal ügyesen álcáztam.
Az éjszakai utcán nehéz volt megszokni, hogy ne a bokrok mögött osonjak, hanem a járda közepén lépdeljek egy hamvas, de már nagykorú lány határozottságával. A megadott cím közelében egy fekete köpenyes alaktól kértem útbaigazítást. Mikor rám villantotta hegyes szemfogait, összerezzentem. Átfutott az agyamon, hogy milyen durva arc lehet, ha szerinte a Drakula-jelmez javít az összképen.
A sor eleje lassabban fogyott, mint ahogy a vége nőtt. Egy kissé elbambultam, mikor a mögöttem álló alak egy nagyot csapott a fenekemre. Kishíján megállt a szívverésem. Nem idegen számomra a testi kontaktus, de én szoktam lenni a kezdeményező fél. Kilátásba helyeztem, hogy megnyúzom az illetőt, mire az feministának nevezett. Mondjuk, ez jogos: sosem voltam a nemi diszkrimináció híve. Férfiakat és nőket hasonló mennyiségben ölök.
Odabent jórészt Batman-ek és Pókemberek tolongtak, de a Disney is képviseltette magát mindenféle hercegnők formájában. Minden évben tervezek Velencébe utazni, hogy végre egy igazi karnevált élvezhessek, de mire észbe kapok, a szállodák rendszerint már megteltek.
Tipegtem a bálban jobbra-balra, néha a sört, néha a varázspálcát ütötték ki a kezemből. Egyszer majdnem lebuktam, mikor egy rossz mozdulattól a gumipofi felcsúszott az orromig. Egy jótét lélek szólt is miatta. Mit tehettem? Szépen megköszöntem. Mondjuk, az rosszul esett, hogy Frédinek szólított. Az én koromban az ember elvár egy bizonyos fokú tiszteletet.
Az egyik bálozó hűtőgépnek öltözött, bizonyára kevés ideje jutott a jelmez elkészítésére. Egyedül őt találtam eredetinek, aki megmozgatta a fantáziámat, így el is kísértem a lakására. Ott azt játszottuk, hogy egy háziasszonyka vagyok, aki telerakja a hűtőt friss hentesáruval.
A farsang véget ért. Új munkanap indul, folytatom a rutint, amihez értek. Szeretem a munkámat, de jól esett egy kicsit tágítanom a magam és mások látókörét (szemgödrét).
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
