Tépett hálójába vont az est,
Újra álmodom azt, hogy szeretsz.
Vágyom már ölelő karjaidba,
De csak pók motoszkál a sarokba’.
Homok pereg végig szürke lábain,
Időm lassan folyik párkák ujjain.
Várlak mozdulatlan, míg tart az éj,
Tudom, máshol jársz, de szívem remél.
Ereimben a vér ős ritmust dobol,
Lükteti zenei hullámhosszokon
Elképzelt életem, ami nélküled
Csak fehér boríték, nyitott és üres.
A pók sarokban lesi áldozatát,
Szorgosan fonja életem fonalát.
Emléked, mint falra száradt repkény,
Sorsomra kúszó álomtelevény
Vándorlásomon új irányt mutat,
Rózsatövissel szórja be utam.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
