Csendes mosoly gördül végig
a virágzó almafák által ölelt
sorrentoi kis utca
meleg macskakövén.
S míg én a kávéház teraszán
élvezettel kortyolom a csészényi feketém,
a szemben lévő házból kiinteget nekem
egy Van Gogh-i álomban ragadt,
vibráló tekintetű, őzszemű leány.
Visszaintek,
s a szakállamon átragyogó napfénnyel tudatom:
a tavasz visszavonhatatlanul
hidat vert közém és az élet közé.
A remény megérkezett.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
