Kisebb megszakítással születésemtől fogva Komlón élek. Jelenleg nyugdíjas
vagyok.
Végzettségem szerint jogász, és mielőtt nyugdíjas lettem, húsz éven át
gyámügyes voltam. Három gyermekem és két unokám van.
Szép gyermekségem volt. A családi háttér biztonságot, szeretetet nyújtott.
Gyakran merítek az emlékekből, a falusi élményekből a nagyszüleimnél töltött
vakáció idején. Szüleimre is gyakran emlékezem a verseimben.
Gyermekkoromban hegedülni tanultam. A zene is fontos szerepet játszik az
életemben és persze a zeneiség valamilyen szinten a verseimben is
megmutatkozik.
Eddig hét kötetem jelent meg és szerepelek néhány antológiában.
– Hogyan kerültél kapcsolatba az irodalommal, miért
pont versekben fejezed ki magad? Volt-e / van-e olyan szerző, akit mesterednek,
esetleg példaképednek tekintesz, vagy hatással volt rád?
– Az irodalmat mindig szerettem. Gyerekkoromban minden karácsony attól volt
szép, hogy könyvek sorakoztak a karácsonyfa alatt. A téli szünetben pedig csak
olvastam és olvastam. Mindig is olyan területen akartam dolgozni, ahol
kapcsolatban vagyok az irodalommal, de végül ez másképp alakult.
A verseket igazából nem nagyon kedveltem. Sohasem gondoltam, hogy egyszer
alkotóként kerülök a vers közelébe. 2006 októberében írtam meg az első
versemet. Határozottan úgy gondolom, hogy a Szent Szellem ösztönzésére kezdtem
el írni. Alapvetően a hittel kapcsolatos szinte valamennyi alkotásom. Hogy
miért versben tudom átadni a gondolataimat, nem tudom. A versek találtak meg
engem és nem fordítva. Valahogy így.
Nem volt példakép előttem olyan értelemben, hogy hatással lett volna az
alkotásaimra. Egyébiránt Radnóti Miklós és Kosztolányi Dezső költészete áll
hozzám a legközelebb.
– Milyen hatások formálták szerzői stílusod,
kifejezésmódod, gondolatvilágod? Milyen alkotói körülmények között születnek
szövegeid?
– Ahogy engem formált a hitem, úgy formálódott a költészetem. Ahogyan értem a
hitben, úgy lettek egyre érettebbek a verseim. Eleinte nem nagyon figyeltem a
formára, viszont a rímek már akkor is fontosak voltak számomra. Később a forma
is fontos lett. Kedvencem a tizenhat soros vers, amely hol közelebb, hol
távolabb áll a szorosan vett szonettől, de alapvetően valamennyi szonettnek
nevezhető.
A verseim akkor születnek meg, ha van valami jó téma, ami megfog, vagy van
néhány rímpár, amit lejegyzek és ami köré keríthetek egy verset. Ilyenkor
leülök a laptopom elé és írok. Legtöbbször akár egy órán belül is megszületik a
vers. Utóbb nemigen szoktam változtatni rajta.
– Hogy látod, mi a költő feladata ma?
– Meglátásom szerint a költészet lényege, hogy kiragadja az embert a
mindennapok szürke világából, hogy elhitesse az emberekkel, hogy van szépség,
jóság, szeretet. Észre kell vetetni az apró csodákat, a teremtett világ
gyönyörűségeit. Számomra pedig van egy különleges feladat, amit hitem szerint a
verseim közvetítenek: tudatni az emberekkel, hogy Isten végtelenül szereti őket
és nem ítélkezik felettük. Isten jó és adakozó Isten. Az élet pedig sokkal több
annál, mint amit ezen a földön eltöltünk.
– Mi a véleményed a kortárs irodalomról, publikálási
lehetőségekről, illetve szoktál-e kortárs eseményekre járni, van-e kedvenc
közeged?
– Vannak nagyon jó kortárs költők, ráadásul nemcsak a fősodorban. A Napvilág
Íróklubban például, ahová több mint egy évtizede tartozom, van néhány
kiemelkedő alkotó, akiknek a költészete figyelemreméltó.
Most, amikor az online világ a rendelkezésünkre áll, nagyon jó publikálási
lehetőségeink vannak, sok emberhez el lehet jutni egy-egy alkotással. Ez
viszont a plagizálás veszélyét is magában rejti.
Kortárs eseményeken akkoriban vettem részt elég gyakran, amikor hegedültem
egy komlói kamarazenekarban, ami több mint tíz éven át működött. Pár éve elég
zárkózott életet élek, de a verseimen keresztül így is elérek sokakat.
– Ha még nincs, tervezel-e saját kötetet? Ha már van,
mi a legújabb vagy soron következő köteted koncepciója?
– Ez ideig hét kötetem jelent meg. Az első hat az Underground Kiadó
gondozásában, a hetedik pedig Szinay Balázs szerkesztésében. Valamennyi kötet
alapvetően az istenhit fontosságáról szól. Nincs olyan tudományos dolgozat,
nincs olyan doktori cím, nincs olyan kitüntetés, szerelem, barátság vagy szülői
szeretet, ami helyettesíthetné az Istennel való személyes kapcsolatot. A szíve
mélyén mindenki a teljességet keresi, csak sokan éppen rossz helyen.
Talán összegyűlik még egy kötetre való versem, ha Isten is engedi. A
koncepció pedig változatlan.
– Mit javasolsz azok számára, akik versírásra,
prózaírásra adják a fejüket és költőként fejlődni, érvényesülni szeretnének?
– Írjanak sokat, keressenek valakit, aki segíti, tanácsokkal látja el őket,
publikáljanak minél többet. Ha tehetségesek, érvényesülni fognak. Egyébként
pedig nem a széleskörű ismertség a fontos, bár az sem megvetendő, hanem inkább
maga az alkotás, az alkotási vágy kiélése. Az csak bónusz, ha a hírnév is
szárnyra kapja őket.
A szerző alkotásai oldalunkon:
https://www.maradokversdalhalo.com/search/label/G.%20Makra%20Ildik%C3%B3
