Bodor Rajmund: Ady az úton


Kiégnek belőlem az elrejtett szépek,
forró kráter az én szívem helye.
Bármerre járok, bárhová is lépek
az út mögöttem búval van tele.

Nincs virág, mi nékem nyílna,
és nincs nap mi felettem ragyog.
Szerelmeim a szél sírja vissza,
sírásuktól álmokká hamvadok!

Koldus vagyok, rút és szegény,
se borom, se kenyerem nincsen.
Egy elátkozott Káin-legény,
vérrel mosott a tulipános ingem!

Miféle szerzet e gyászos alak,
miféle rabló ki bőrömbe bújt?
Akár felforrt vízben foszló halak
büszkeségem sósan megpuhult.

Öreg szemem tágra nyitom,
az ég titokja szürkén visszanéz.
Majd elfed halott mámorával
mint gennyes sebet a szoros géz!


Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!

   ➥ FRISS KIEMELT KORTÁRS VERS