1.
Ásítva ébrednek a hajnalok,
fésületlenül gyúló kócos fénnyel,
lágy hanghullám leheletükben zizzennek
az égi hangokban fodrozódó szótagok.
Magam vagyok…
Magam vagyok szobám félhomályában
és velem a zongora fehér billentyűi,
mint csillogó jégkristályok.
Szépek a hajnalok, nap-létem nyitányai,
de az est-hajnalok kontrasztja
minden nap megsebez.
Estéim fekete csapdáinak
szorító vasát el nem viselhetem:
a napjaimba tülekedő mohó sötétet,
az emlék-pusztító alkonyi csöndeket,
a nehéz sarat rám dobó éjeket,
álmokat, ahogy ujjaim fekete
billentyűkkel harcban állva
próbálják hangokba belegyűrni
lelkem titkos vágyait,
hogy éjjeli kataton létem,
áttörve idegeim hálóját
hajnali fényben
majd új energiát lélegezzen.
2.
Ébred a fényt gyújtó hajnali kellékes,
felszikrázik az égi fénytechnika,
felmegy a fekete függöny és a nap,
mint eltüntető bűvész lép fel újra.
Fénnyel tünteti el a holdat...- tapsolok.
Naprendszerekben keringő égitestek,
huss eltűntek... Hogy volt! - Ujjongok.
Mester…, nem látok hullani csillagot!
Varázslat! Hirtelen tiszta fényű lesz minden.
Agyam éber. Szívem öntudatosan ver.
Érzem, hogy élek - de, ha most halnék meg,
elmúlásomhoz tiszta tudattal viszonyulnék.
De mi lesz velem, ha éjjel áll meg szívverésem?
Akkor tudat nélkül halok és bukok a semmibe,
elnyel egy fekete lyuk, valahol a világűrben.
3.
Vannak bíztatva ébredő hajnalok,
mikor a napom így fénylik fel,
nem látom már holtak lábnyomát a járdán,
a köveken csak tűsarkok tipegnek,
csípők kacéran kecsesek…, micsoda nők,
és micsoda remek nap, sikereimet learattam
és belőlük raktam siker-boglyákat.
Esteledve, alkonyba hanyatlik a világ.
A nap már ledobja utcai ruháját,
fogyakozó testére húz háló gúnyát
poharamba dob még egy búcsúcsókot,
felpörgetve plakkos ereimben
vérem alkohollal vegyítő nászát.
Akadozó nyelvel elmormolok
egy miatyánkot, átadva magam
az éji hatóságnak, hogy fekete rácsot
rám zárjanak. Süketté lesz világom,
tompuló tudatom szeszes mámora elsimítja
még agonizáló álmaimnak lövész árkát…
Mond Teremtőm, megadja az Ég,
hogy új reggelem megébredjem?
...hogy jön egy kócos, hajnali kellékes,
ki bíztatva rázza meg alvó vállamat és
szól: ébredj, ne tetess tetszhalott létet!
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
