A festőien romos épületben a második szinten álltam. A hely mégis oly igéző volt, talán új korában sem érintett volna így meg. Már korábban készültem ide, és tudtam, hogy újra és újra eljövök. Megnyugodni. Töltekezni. Váratlanul egy bohócarc röhögött rám. Alulról jött, hirtelen, kicsit megkergetett. Megmondtam neki, hogy mindezt le fogom jegyzetelni, hagyjon békében engemet. El is tűnt, de később egy moziban találkoztam vele. Világosan megmondta, hogy több filmvásznon újra megjelenik, megkeres. Azóta is várom, mikor lep meg. Még azt sajnálom, hogy miért nem kértem meg, vigyen magával, elvégre tudhatná, mennyire unatkozom már itt. A semmi is sok, s nem találom helyem. Közben egy friss, fáról hulló levelet röpített lefelé a szél, a fejem fölül érkezett. Szép lassan haladt a föld fele.
Reggel hirtelen mozdulattal húztam szét az álmos függönyömet. A magas, még sötétzöldnek tűnő fák mögött füst szállt felfelé. Ugyan ki gyújthatott be? Aztán rájöttem, hogy ez nem füst, inkább köd. Mint sűrű felhőgomoly, száll-száll egyre fentebb. Átláthatatlan volt, és mesebelinek tűnt nekem. A fehér vattacukor ilyen, amibe oly bizonytalanul haraptam bele. Természetesen mögé akartam kerülni, kitűnő helynek véltem távozásomhoz. Valahová én nagyon készültem, csak a pontos helyet még nem leltem. Mondhatnám úgyis, olyan világvégi hangulatban csüggedtem. Írni akartam valamit, de semmi nem jutott eszembe. A járdán vettem észre, hogy már zörög a sárgásbarna falevél, szóval itt az ősz, nem is vettem észre.
A klaviatúra forte hangjai szinte átszúrták a fehér mennyezetet, szárnyakon repítettek a csupasz semmibe. Máskor is éreztem már ilyet, legélesebben egy Bach koncerten. Valaki egyszer azt mondta a tévében, hogy Bachban találta meg az Istent. Igaz lehetett. Én egy kicsit sem tiltakoztam. Sőt! Először hagytam, egész testemmel szétterülve lebegtem. Az után dacos haraggal szárnyaltam a zenével, az én lelkem efféle utaztatására egyedül a művészet, a zene volt képes. Lesz, ami lesz. Arra vártam, hogy majd egy pillanatban széthullok, darabjaim befogadja a végtelen. Megint egy falevél zökkentett ki, a hideg szél fújta be a parkettára azon a kicsiny ablakrésen.
Most a templomban térdepelek. Senkinek se mondom, hogy fáj a térdem. Sosem tudom, a szertartásnak melyik része következik, inkább sejtem. A kottaszöveget ide se tanultam meg. Figyelem a papot, az alakja tökéletes. Jóképű férfi, olyan nagy baj talán nincs, észreveszem. Folyton köhög, és zöld színű papi ruhát visel. Vastag anyag lehet, hisz oly hideg van itt. Nem énekel szépen, de arca csupa értelem. Aranka is köhögő rohamot kap mellettem, kimegy. Vizet akarok hozni neki, átsétálok az udvaron, lábaim alatt levélszőnyeg. Fellélegzek.
Képzeljétek, megtaláltam Jézus szemét! Kék! Mezítelen lábbal áll az emberek között, bizonytalan, kétes tekintetű férfiak figyelik. A falfestmény az oltár mögött hatalmas és szép. Úgy helyezkedem a padon, hogy Jézus szeme engem nézzen. Azt akarom, hogy mondjon, üzenjen nekem valamit. Hogy ne csüggedjek. Hogy megtalálnám már a helyem.
Majd ülök az autómban, gondolkodom. Összerakom a faleveleket. Nem kétséges, hogy templomaink rogyadoznak, miként hitünk szétesőben. Bohóc képű ördögök járkálnak közöttünk, maszkot viselnek, nehogy felfedd kilétüket. Zavaros üstjük füstöt okád, tisztán látni nem enged. Úgy rendelték, hogy retinádra ráboruljon a ködös homály, tapogass a sötétségben. Gyarló bűneink között mégis ott bujkál a szépség, a művészet, a muzsika ereje. Csak észre kell venned! Mily szerencse, hogy ismerem Vejnemöjnen dalát, s szövögetem egymáshoz a betűket. Sajnos Aranka beteg lesz, mindannyian megbetegszünk egyszer. A lét véges. És a levelek? A levelek most átadják magukat az enyészetnek, de csak azért, hogy tavasszal újra megszülessenek. Figyelmeztetnek. Nem, nem igaz, hogy csak csüggedésre teremtődtünk! Erről magyarázott a pap, nekem biztosan, úgy hiszem. Elmosolyodtam. Hirtelen olyan érthető és átlátható volt minden, ami a napokban történt velem.
Gondosan burkolt körbe a szél, és egyből megtaláltam helyem. Falevélként hevertem Jézus lába előtt, belesimulva a falfestménybe.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
