Tősgyökeres Queen rajongóként félve vártam a 2018-as filmet, melyet hónapokon keresztül vezettek fel a közönség számára. Tizenhárom éves korom óta elkötelezett híve vagyok a Queen-nek, de főként Freddie Mercury-nak. Ő nyújtott számomra menedéket, amikor a saját kis (lelki) világom összeomlott körülöttem. Biztos pont az életemben, mind a mai napig, akár egy világítótorony a ködben eltévedő hajóknak. Akik azt gondolnák, biztosan fejvesztve rohantam, hogy láthassam a moziban, az téved. Két évet hezitáltam a megnézésén. Két dolgot nem tudtam eldönteni, hogy angolul nézzem vagy magyarul. Féltem a magyar szinkrontól, hiszen az ember úton útfélen azt hallja, hogy a szinkron ront az élményen. Végül mégis a magyar verziót választottam az érthetőség miatt. Szeretem az életrajzi filmeket, mert annyiféle sorsot megismerhetünk, és közben rádöbbenünk, saját életünkre vetítve, hogy másnak sem könnyű az élete.
Freddie közel húsz éve az „életem része”. Legalább tizenkét könyvet és megszámlálhatatlan újságcikket olvastam róla. Igaznak tűnő történeteket, kiszínezetteket és hazugságokat. Ennyi idő után bőven van választék, így mindenki maga döntheti el, mit gondol igaznak és mit nem. Freddie egyszerre volt introvertált és extrovertált személyiség. Helyzetnek vagy színpadnak megfelelően mutatta az arcát a közönség előtt. Nagyszerűen mutatja, hogy ilyen kettősség bármelyikünkben lehet. A színpadon maga az „Isten”, aki képes tömegeket irányítani. Otthon viszont egy egyszerű, szerethető, gyengédségre vágyó alak.
Ha megkérdezik, melyik a „kedvenc” vagy inkább emlékezetes jelenet számomra a filmből azt mondanám, hogy az esős jelenet. Annyira Hollywood-i és erőteljesen eltúlzott. Egyetlen drámaibb jelentbe sűrít bele két különböző történést, ami a valóságban egészen biztosan nem így esett meg. Érezzük a jelenetben a lelki világ összeomlását, amit az eső csak még drámaibbá tesz. Hányan állnák Freddie-vel az esőben, hogy megmentsük? A jelenetet az Under Pressure dal elhangzása tovább fokozza, hogy érezzük Freddie micsoda nyomás alatt van. Viszont, aki a dalokat el tudja helyezni időben, az tudja, hogy egy 1982-es dalról beszélünk. A Mary-vel való szakítás 1976-ban történt, míg Paul Prenterrel - az „árulóval” - való viszonya 1986-ban szakadt meg minden téren. Ám a számára legtöbbet jelentő emberrel, Jim Hutton-nal 1985-ben találkozott. Tehát térben, időben és történésekben teljesen hiteltelen a jelenet.
A másik sablonos beállítás a film részéről, hogy az énekesen kívül a másik három zenésztársa „szentéletű” lett volna. A hetvenes - nyolcvanas évek szexuális- és drogforradalma után, főleg azoknak, akik megélték mindkét korszakot nyilvánvaló, hogy a zenészek a koncertek, turnék után nem a családjukhoz siettek haza. Rózsaszín álomvilág lenne, ha valóban így éltek volna. Nem gondolnám őket rossznak, de a siker és a rajongók imádata elsodorta őket. A színfalak mögött lányok hada várta őket, szinte versengetek értük. Különösen szerencsések voltak azok a groupie-k, akinek az együttes minden tagja megvolt. (És ne legyünk naivak, mert megvoltak.) Még ha ellenkeztek volna, akkor sem úszták volna meg a dolgot. Fiatalok voltak, gazdagok, sikeresek, akik bárkit, bármikor megkaphattak. Emlékezetes, hogy Brian May-nek 1974-ben májgyulladása volt, melyhez az életvitele is hozzájárulhatott. Valamint, azt se felejtsük el, hogy Roger Taylor és első felesége későn, 1988-ban házasodtak össze, amikorra már volt két nagyobb gyermekük. Akkor is csupán egy hónap időtartamra, hogy az egymás között lévő köteléket jogilag tisztázzák, tekintettel gyermekeikre. Pedig 1976-ban ismerkedtek meg a Hyde Park-i koncerten. 1980-87 között éltek együtt hivatalos kötelék nélkül. Roger lényegében kettős életet élt, nem tartozott „felesége” felé elszámolással a koncertek utáni kalandjairól.
Egyedül John Deacon az, aki fedhetetlen, hiszen két zenésztársával ellentétben ő mai napig együtt van feleségével és felneveltek hat gyermeket. Gondolhatnánk, hogy John példaértékű életét próbálták a sajátjukéra vetíteni.
A filmben Freddie-t léhánk állítják be, mondván, hogy elhanyagolta volna a stúdiófelvételeket, vagy késett volna. Az 1986-os „One Vision” dal felvételénél ő volt az, aki a Roger-t maximumon túli magasságokba ösztökélte a megfelelő dobszólamok eléréséért. Sőt, már a korai időkben is ő tette bele a legtöbb munkát a stúdiófelvételekbe, videók készítésébe, illetve a dalok megírásába. A leghíresebb dalok tagadhatatlanul az ő nevéhez fűződnek, illetve az 1985-ben megjelent Mr. Bad Guy album összes dalát ő jegyzi, akárcsak az 1988-as Barcelona albumot. A filmbéli „Bohemian Rhapsody” felvételei ezzel ellentétben közelebb állnak a valósághoz. A végsőkig hajszolta Brian-t, John-t és Roger-t, hogy száztíz százalékot tegyenek bele a leendő dalba. Ennek eredménye pedig a földkerekség leghíresebb dala lett! Köztudott az is, hogy az „It’s a hard life videó” felvételei előtt Freddie lába gipszben volt és a felvétel előtt nem sokkal vették le neki. Még teljesen meg sem gyógyult, amikor a videó készült. De ő, tűrve a fájdalmat végigcsinálta az összes jelenetet. Amikor a kisfilm végén leül a lépcsőre, kezét pedig a lábára helyezi ez az oka.
Természetesen nem feledkezhetünk meg az utolsó két album munkálatairól sem (1991 - Innuendo, 1995 - Made In Heaven), ahol némi alkohol segítségével ugyan, de erején felül túlteljesítve felénekelte a dalokat. Tisztában volt azzal, hogy a megjelenést már nem fogja megélni, viszont ennyivel szeretett volna hozzájárulni zenésztársai illetve a zenekar jövőjéhez.
Szintén kihangsúlyozzák - mint oly sok helyen -, hogy mind a négy zenésznek diplomája van, különféle tudományokból. Ezzel is sokkal feljebb pozícionálják magukat a többi zenészhez képest, persze jogosan. A zenetörténet megkerülhetetlen alakjaivá váltak.
Téves megjelenítés az is a filmben, hogy a Live Aid (1985) után vége szakadt volna az együttesnek vagy a sikereiknek, hiszen a következő évben adták ki a Kind of Magic albumot, valamint további négy lemez is megjelent, illetve a tagok saját szólóalbumaikat is kiadták. A filmben mégis a Queen történelmi nagy pillanata előtt Freddie közli a többiekkel, hogy AIDS-es, pedig betegsége és látványos leépülése csak 1987-ben kezdődött.
A zenekar tagjai bár nem nézték jó szemmel Freddie magánéletét, megbocsáthatatlan haragban sosem váltak el, ahogyan azt a film sugallja. Freddie nélkül az együttes eladhatatlanná vált volna. Nemcsak presztízs, de megélhetési kérdés is volt mindnyájuk számára Freddie jelenléte. Bár Brian és Roger is jelentetett meg szólóalbumokat azok jelentősége egy Queen lemezhez képest véleményem szerint alulértékeltebb. Igaz, azóta számos díjat és elismerést bezsebelhettek, de viaszfigurával csak Freddie rendelkezik, pedig más ma élő zenészekről is láthatóak ilyen figurák.
A színészek remekül hozzák a karaktereket, a sminkmesterek is nagyszerű munkát végeztek. A filmet főként a Queen dalok viszik el és teszik eladhatóvá a közönség számára. A dalok időbeli sorrendje azonban katasztrofális. A film felénél (amikor képi világát tekintve 1985-ben járunk, Freddie legendás születésnapján) mutatják, ahogyan Brian May megalkotja a We Will Rock You című dalt. A valóságban azonban 1977-ben jelent meg a News of the World albumon.
Freddie szexuális beállítottságától eltekintve családi filmként is szerették volna a filmet aposztrofálni. A film vége felé Freddie magyarázkodásba kezd tetteiről, életviteléről és megbánást tanúsít. Mintha a bibliai tékozló fiú példázatát látnánk megelevenedni modern köntösbe bújtatva. Ilyen a valóságban nem történhetett, hiszen mindnyájan felnőtt férfiak, akik nem tartoznak egymásnak magyarázattal tetteiket illetően. Így megbocsátaniuk sem kell egymásnak. Például, ki tudna egy olyan jelenetet elképzelni, hogy Brian odaáll az együttes tagjai elé és szemlesütve bevallja, hogy válni készül három gyerek után, mert beleszeretett Anita Dobsonba? De Roger se kért bűnbocsánatot hogy mind az öt gyermeke tulajdonképpen házasságon kívül született. Így tehát a család, mint kötelék hangsúlyozása a filmben ellentmond valódi tetteiknek.
Aki a Queen és Freddie Mercury történetére kíváncsi, annak nem ajánlom a filmet, mert amit ebben a produkcióban kap az abszolút elrugaszkodott a valóságtól. Helyette dokumentumfilmeket vagy könyveket javaslok, ahol időrendi sorrendben zajlanak az események, megelevenítve a korszakot, amelyben megalkották életük főművét. Ha azonban tisztában van vele, hogy egy hollywood-i klisékbe csomagolt, Queen dalokkal telepakolt filmet fog látni, akkor könnyed kikapcsolódásnak jó lehet.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!