Lovass Adél: Csipke a lelkem
Csipke a lelkem,
a Jóisten úgy verte.
Jó vagy rosszkedvibe,
de kikerekítette.
Hejh, a Magasságos
magát fönt nem unva
dolgozott rajt’, ment az
égi kézimunka!
Az buzgó veréstűl
lett tán légi, könnyed,
mi keszkenődet szegvén
fölissza a könnyed?
Szoknya alja az, vagy
főkötőnek dísze,
vagy bús szemfödőnek
legszebbik része.
Durva fonala,
gondok fonata.
Mennél több belőle,
annál szebbé szőve.
Szélének íve,
Istennek míve.
Patyolatszíne:
szándéka, szíve.
De hiába szám
buzgó, hő imája,
lőn annak sok-száz,
ezernyi hibája.
Mégis szerethet-é,
hisz szemét legelteté
rajt’ a nagy Isten,
kié e Földön minden.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
