Karády István: Csipke a lelkem (Lovass Adél megzenésített verse)



Lovass Adél: Csipke a lelkem

Csipke a lelkem,
a Jóisten úgy verte.
Jó vagy rosszkedvibe,
de kikerekítette.

Hejh, a Magasságos
magát fönt nem unva
dolgozott rajt’, ment az
égi kézimunka!

Az buzgó veréstűl
lett tán légi, könnyed,
mi keszkenődet szegvén
fölissza a könnyed?

Szoknya alja az, vagy
főkötőnek dísze,
vagy bús szemfödőnek
legszebbik része.

Durva fonala, 
gondok fonata.
Mennél több belőle,
annál szebbé szőve.

Szélének íve,
Istennek míve.
Patyolatszíne:
szándéka, szíve.

De hiába szám
buzgó, hő imája,
lőn annak sok-száz,
ezernyi  hibája.

Mégis szerethet-é,
hisz szemét legelteté
rajt’ a nagy Isten,
kié e Földön minden.

Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!