A ködben a szörnyek bújnak,
lesnek az árnyak, körben a ködben
nőnek a rémek, tétova lépés útjába
– félek – árkok nyílnak és tátog
az álnok szürke sötétség. Kétség
lakik a ködben itt körben,
a lent-ben, a fönt-ben, fal van előttem,
s nem vezet vissza – ahonnan jöttem –
út soha már.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
