Horváth Piroska: Úttalan-utakon


Porcelánarcodon hajszálnyi rezzenés -
parányi bágyadtság ködfoltos reggelen.
Kasznimagányodban bánatod reszketed -
kátyúrengetegre hajlik a gesztenyés.

Borostyánmúltad fut - hátrafelé szalad,
bús melankóliát testál a képzelet,
monoton mozdulat - kattog a gépezet,
új nap kélt álmodra - hajnalod meghasadt.

Slusszkulcsod megperdül - táncol a szeretet,
plasztiktartóban egy fényképről mosolyog.
Lehúzott ablakon bánatköd gomolyog -
gyermeked fotóján megnyugvást keresed.

Lélekkilométert tesznek a kételyek,
göröngyös útjain döcög a szép remény,
lóerők vágtatnak jövőnek jéghegyén,
szédítő szerpentin - imbolyogsz, émelyegsz.

Aortád faláról lepattogzott a mész,
adrenalin benned - végtelen szerelem,
buzog tiszta véred - megtisztult ereken,
teszed, mit tenned kell - felfog a józan ész.

Célod határtalan - pénzmagod oly kevés,
idegen föld tapad cipődnek talpára,
vizet hajt tartásod vágyaid malmára,
anyaföld kivirul - sarjad majd új vetés.

Őrangyalok lesik minden kérésedet,
hontalanságod - egy feledett rossz emlék,
szerető családod számodra az egység.
Jó Isten vigyázza minden lépésedet!


Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!