Kovács Daniela: Bástyád volnék

Ó, ha tehetném, akár lelkem árán
szőnék lágy békéből ma fátylat köréd,
hogy sajgó sorsod napfogyatkozásán
ne érjen többé szívedhez a sötét.

Ne gyötörjön többé sós-könnyű bánat,  Te, áldott Lélek, Te, feddhetetlen Szent,
s úgy nézném, ahogy a Napról rád árad
aranypor gyanánt az alkonyati csend.

Szaladjon lelkesen eléd a remény, és kössön jármot lemondásod nyakán,
gyolcsként fedje be lelked égő sebét,
hogy mosolyogni láthassalak, Anyám.

Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!