Radnai István: a keresztút magányossága (Pilinszky parafrázis)



a szálkás ember kezében kialudt a cigaretta
maradtak a csillagok félnek a sötétben
a világ szélén járunk a nyomában
örök az éjszaka túl nyúlik a hajnalon

a nap szemében isten árnyékot keresünk
nem egyenes az út az ösvény eltéved
mielőtt az ember házasodna s a halállal
szálkás kis ember a kialudt cigaretta

füstjén ég-kék füstjén elszáll
az elveszettek találnak haza
miért szeretted a nyomorultakat
a rémségeket kerested

nem elég az élet szálkás kis ember
fehér párnáján alszik a halál
ott és amikor pillanat agóniája
robbanás az élet alagsorába érve 

Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!