B. Tomos Hajnal: Ma még, Téltánc


Nézem, hogy egyetlen felhő
az ég: és csak nő, benő.

Mint arcon ránc, a táj, csontig  fáj, be fáj!

Erembe torpant a ritmus, fagyott nilus, nilus.

Pedig ej, haj, ’danán piros szoknyám, szoknyám

repült csipke-fodrosan, mint  maros, habosan, 

pörgött az eleven  körhinta, mig a cigány húzta, húzta,

de nincs már ahhoz csipő, könnyű bálcipő, cipő,

csak mi benéz, az ég, ma még, ma még

és szaglik, mint üröm a nincsöröm, a nincsöröm.

Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!