Németh Róbert: Óriáskerék
Rájöttem, az életem egy óriáskerék, fent élvezem, de ha leér, csak üvöltenék! Megpróbáltam fent maradni, sajnos nem lehet, mert a kerék útja mindig a mélybe vezet. Azt hittem az elején, ha fent leszek a tetején, míg jól esik, maradok, lefelé nem haladok. Nincsenek tündérmesék, folyton forog a kerék, megtanultam, mi a rend: egyszer fent és egyszer lent. Felnőttem, nem számolom már az éveket, felhőtlen’ bámulom a tiszta kék eget. Ha a kerék mélybe száll, az csak egy feladat, istenien érzem odalent is magamat! Nincsenek tündérmesék, folyton forog a kerék, megtanultam, mi a rend: egyszer fent és egyszer lent. Folyton forog a kerék, ez benne a csodaszép, megtanultam, mi a rend: egyszer fent és egyszer lent. Egész világ az enyém, engem hord a tenyerén, sejtettem az elején, Te vársz rám a tetején!
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
.jpg)
