Kapocsi Annamária: Kifosztott gyönyörű

Annyi szó az árva,
hazatalálnál ma,
mint amikor egyszer
világkardba dőltél,

nekidőltél vágynak,
neki mint egy vállnak,
azóta is mindig
hazatalálnának,

hozzád menne minden,
tenyeredre ülni,
homlokod mögötti
akaratnak érni,

gondolatod lenne,
simulna, hogy lássad,
elfeledted régen,
meglepődsz ha láttat,

ismersz valahonnan,
némely bizodalmat,
némely gyöngyházfényű
könnyű nyugodalmat,

veszélyes a hangod,
emlékeztet téged,
ha egy dallamházba
betéved a lelked,

jártam itt már régen,
mégsem vagyok otthon,
kifosztott gyönyörű,
gyomszavakkal mondom,

lelked lett a házam,
otthontalan élek,
kivirágzom néha,
viskómenedéknek.

Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!