Messziről érkezik,
szalad a szél.
Fáj a valóság.
Elrejtőztél.
Éjsötétjének
csillag-füstjébe,
titokzatos tavak
mély tükrébe,
barnásat korhadó
fa odvába,
kedveset locsogó
vízfolyásba.
Varjúmintás égen
fáradt a kék.
Túl sok a feltétel,
eltévedtél.
Fessen az ősz
szürke árnyalatot,
kopott falakra
fehér árnyalakot,
s ha a téli csend
csendedhez ér,
talán a némaság
jobban beszél.
Hiába céloztál
plüssállatot,
céllövöldést
ért a találatod.
Íme megint, mint
piszkos söntés
előtt ácsorgó
elrontott döntés:
rosszkor és rossz helyen.
Felejtsd már el!
Minek a szó,
ha nem oldoz fel?
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
