Éles Anett: Borongós délután

 

Borongós délután napfényt álmodok
a felhők rojtos, bús fürtjeire, vonuló testükön összefutnak a mindennapok fáradt ráncai. Árnyékot és szivárványt álmodok a belőlük szakadó zokogásba, elérve lelkemmel a végtelen mezőt, mindjárt kisüt tán a nap. De nem, csak esik, tódul a bánat, pocsolyákba gyűlik, felkapaszkodik a nadrágszárakon, nyirkos ujjaival siető lábakat szorongat, s hiába kiáltunk egy kortynyi fény után. Borongós délután színeket álmodok a felhők bozontos szirmaira, meggyötört testükön kisimítva a mindennapok fáradt ráncait. Felérek kezemmel, és magamhoz ölelem az anyja után kullogó szipogó, síró felhő gyermeket. Akkor eláll az eső, kisüt a nap, és felszárítja a földhöz tapadt sárból a csillagok könnyeit.

Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!