Szinay Balázs: v i s s z a f o r d í t h a t a t l a n



v
isszafordíthatatlan életemből rendre kizártak
isten volt az egyetlen, ki két sorsállomás között rekedt velem
sajnálok mindenkit, aki nem szeretett
sajnálok mindenkit, aki már nem szerethet
zaklatott lelketektől most visszaveszem az igét
akkor is, ha valaha örökre ígértem azt nektek, mert
felemelkedhettetek volna hozzám, de fel sem ismertetek
okolhatnék mást is helyettetek, de hiába mondtam:
rendet bontsatok és ne ihletést
döntésre kényszerített titeket az összes ítélet s most megint
ítéletet kell mondanom minden életképtelen felett, mert
ti lehetettek volna az út, az igazság és az élet, nem én
ha nem a földi pokolra vágytok, mint parázna hitetlen nemzedék
akár akarom, akár nem, az én lelkem is pihenni tér, ha már elég s
távol tartja magát világotok dolgaitól, mert ez már csak a ti dolgotok
akkor is, ha a teremtett világon csak a kegyelem segíthet s bár
tagadjátok, de rátok bíztam a világot, úgy van rég és úgy is
lesz, ahogy ti akarjátok és nem úgy, ahogy én
akkor is, ha csak nekem fáj pusztulásotok, nem én vagyok a fenevad
nem függ tőlem már semmi sem, magatoktól rettegjetek 


Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!