MVDH társalgó // Interjú Szemerédi Izabellával



A szerző rövid bemutatkozása:


Szemerédi Izabella vagyok. Kiskunhalason, 1997. május 23-án születtem, ahol kilenc éves koromig laktam. Bácsalmásra kerültem el nevelő szülőkhöz. A Bácsalmási Vörösmarty Mihály Általános Iskolába, majd a Hunyadi János Gimnáziumba jártam. Ott érettségiztem le, ami jelenleg is a legmagasabb fokú végzettségem. Utána Szegedre költöztem, a School of Business Pénzügyi és számviteli szakán folytattam tanulmányaim, amit végül nem fejeztem be, mert közben terhes lettem.
 Jelenleg munkahelyem nincs, de van férjem, közös gyerekünk, házunk. Mindenem megvan.
 Szinte csak rock zenéket hallgatok úgy 12-13 éves korom óta. Meg animéket néztem, jó sokat. Talán ezek is hatnak rám az életem és úgy általában a mindennapjaim mellett, bár őszintén nem tudom, hogyan írok és hogyan kell jól írni. Ha eszembe jut valami, leírom a telefonomba. Szinte külső behatásoktól mentesen, csak önmagamat adom.

 –  Hogyan kerültél kapcsolatba a költészettel, miért pont versekben fejezed ki magad? Volt-e / van-e olyan szerző, akit mesterednek, esetleg példaképednek tekintesz, vagy hatással volt rád?

 – Olyan tíz éves koromtól kezdtem el olvasni verseket, leginkább Ady Endre, József Attila, Radnóti Miklós műveit. Mivel nem szerettem beszélni se az érzéseimről, se másokkal – a versekben pedig nem kellett feszengenem–, így tizenkét éves koromtól az írásukba menekültem. 

 –  Hogy látod, mi a költő feladata ma?

 – Szerintem egy mai költő ugyanúgy, mint a világ is, egyre felgyorsultabb és egyre több mindent olvaszt magába, de annál felszínesebben.
 Nincs olyan mély lelki tartalma, nem olyan egyedi vagy különleges, nem olyan erőteljes. Nem olyan magával ragadó, mintha nem is evilági lenne. Nincs már akkora varázsa.

 – Mi a véleményed a kortárs költészetről, publikálási lehetőségekről, illetve szoktál-e kortárs eseményekre járni, van-e kedvenc közeged?

 – Nem igazán ismerem se a kortárs, se a klasszikus költészetet.

 Szerintem ma már inkább a „csomagolás” a fontos mintsem maga a tartalom. Én legalábbis ezt látom az egész világon. Hogy mi eladható. Nem baj, ha nem te vagy a legjobb költő vagy író (de lehetne előadó művész is, vagy akárki), mert ha felkapnak a világháló valamelyik szegletében máris nyert ügyed van. Nem annyira fontos már talán az írásod maga és az értékrend, amit szeretnél általa képviselni.
 Sajnos nem járok semmilyen kortárs eseményre.
 Sok eseménnyel vagy portállal nem tudok vagy nem is akarok azonosulni. Jelenleg csak a MARADOK #VERS #DAL HÁLÓ közösség része vagyok, amiért nagyon hálás vagyok! 

 – Tervezel-e saját kötetet?

 – Nagy vágyam volt mindig is egy saját verses kötet, de tervezni nem tervezem, félelemből.
 Összességében véve mindentől tartok és félek. Másoktól általában nem éppen pozitív visszajelzéseket kaptam, konkrétan sehol szinte. Pár szerettem bíztatott csak.

 – Mit javasolsz azok számára, akik versírásra adják a fejüket és költőként fejlődni, érvényesülni szeretnének?

 – Ne legyenek olyanok, mint én! Merjenek álmodni és az álmaikat valóra váltan


Szemerédi Izabella legújabb verse oldalunkon:


Körbe


épp térdig ér a fülledt meleg
a sárga szirmok a nyakamba csorognak
le az égből és leszédülnek az ágak a földre
ahogy a felhők libbenő fehér bőre
rájuk támaszkodik
és a fejemnek
csak a gazra a fűre nem léphetek
és nincs út ahová haladhatnék
mégis körbe érek visszafelé a kiindulási ponthoz
mert majd egyszer utoljára de utolér
az a holnap ami majd közénk ékelődik
és le fogja harapni a nyelvem akadásig
a számban a bocsánatkérés
és az emlékeid zörögnek
majd csak rólam a mellkasodban
amikor ki fog zökkenni egy pillanatot
az idő és te is
és akkor kérlek helyettem is folytasd
a köröket


A szerző további versei:

Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!

   ➥ FRISS KIEMELT KORTÁRS VERS