Képernyőn nevek, és nevek hiánya,
egyik sürgetőn, gyors válaszra várva,
másik belül éget, mint örök talány.
Mert csak ami elmúlt, az van igazán.
Ami megtörtént, mindig jelen marad,
nem irtja önfegyelmező akarat,
vagy gyér emlékezet. Arcbőrbe írva
előhívható, fotó negatívja,
s ha újraéled, mondd, milyen a mérték,
melyben a múltad oly rövidre mérték,
mégis egy-egy perce állókép marad.
Volt-anyagból építed fel új magad.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
