Bíró Rudolf: Három lépésnyire



Aznap rajtam fekete ing és
egy árnyalakkal sötétebb
nadrág volt.
Észrevettelek téged, és
szívem helyén megjelent egy
izzadságfolt.
Pont annyira látszott,
hogy kellemetlen legyen
az érzés.
Így hangtompított lövés
volt a tüdőmben minden
belégzés.
Fekete alakom törtfehér
tájba mosódott bele:
szürke kedv.
Foszló valóság szálait
kerestem. (Elcsepegtetett
szövetnedv.)
Három lépés távolságtartás
feszült lépteid mögé.
Követtelek.
Fehér ruhád valamit húzott,
talán az időt, az egyszervolt
perceket.
Nehéz volt minden lépés,
a járda arcába ráncokat
repesztettünk.
Mozdulatlanság feküdt le körénk,
mérföld(kő) volt az a pár méter,
mit megtettünk.
Hátadat kísértem a járdán.
Mintha követtek volna: lassabban
haladtál.
Anya, várj! Ne fordulj meg!
Mert meglátod rajtam, hogy
meghaltál.


Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!

   ➥ FRISS KIEMELT KORTÁRS VERS