Lezárt fonott ládika. Rézből fogantyúja. Mindig is az íróasztal tetején állt, szem előtt, nem mondjuk a fiókban. Mellette a sólámpa régen kiégett. A gyulladás arcüregembe állandó. A takony a képemet, a ládikát meg elöntik a szellemek. Lássuk csak: használt borotva, hogy a zsúfolt tegnapit, Meztelen maira cseréld. Számítógép zsinór, köldök, hogy a mád, Újra bútoljon egy kiadós áramszünet után. Apád csillagai még a szovjet Időkből, miket a vállapján viselt. Ez nem semmi haver! Két kulcs, melyektől a rejtélyt várod, mert a többi nem izgalmas, Hacsak az nem, mit zár a két kulcs, mert a ládikát nem, s ha zár akkor Nyit is... Vagy csak zár? Szerelmet, átkot, kívánságot Netán a végtelent, amiket ide rejtettél egyszer részegen?..
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
