Nézd,
felém is csillag ragyog,
szememben elhalt illatok
tüze ég.
Nincs
semmi fogható apró parány,
egyetlen morzsa sem ég,
mégis izzít még.
Nézd,
felénk langyos estek inganak,
és mi állunk tétován alatta,
parányi hamuk.
(„Mindig volt a lelkemben egy nehézsúly, a búskomorság terhe. Valójában okom nem volt rá soha,
de mégis mindig ezt éreztem magamban.”
Giacomo Puccini)
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
