Böde János: Anyámnak (Reflexió a Queen Bohém rapszódia című dalára)


Én azt kértem az Istentől,
Hogy híres legyek.
S ne törjenek rám sokszor,
Gonosz fellegek.
Én azt kértem az élettől,
Hogy becsületes lehessek,
Anyám én elvesztem,
Becsületes már nem lehetek.

Anyám, anyám, anyám,
Én becsületes, már soha nem lehetek.
A szél elfújja az életemet.
Én örökre elmegyek.

Anyám én elkárhoztam,
Anyám én gyilkoltam,
S a pokol tüzében égve,
Haldokoltam.
Megjártam a poklot,
Nem jutok a mennybe,
Elmegyek s elhagylak,
Téged mindörökre.

Anyám, Anyám, Anyám,
Én becsületes, már soha nem lehetek.
A szél elfújja az életemet
Én örökre elmegyek.

Én azt kértem az élettől, hogy
Vidám bohóc legyek,
Én azt kértem az élettől, hogy
Jó gyermeked lehessek.
Most elmegyek, mert Belzebub keres,
Kárhozott vagyok, engem ne szeress,
Átkozott vagyok, az életemért futok,
Ezért a tettemért pokolra jutok.

Ne sírj, anyám én ott vagyok mindenhol,
Még a pokolban is mindig és mindenkor.
Anyám, anyám, anyám,
Én becsületes már soha nem leszek,
A szél elfújja az életemet,
S az ítéletnapon a bitófára megyek.


Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!

   ➥ FRISS KIEMELT KORTÁRS VERS