Pokolmáglyák lobbanásában égig égek,
tótágast állók roncsán riadva rettenek.
Ösztön tusáz a sátántanyán, szűz igézet
álorcájában a romlás kaszál és temet.
Baljós fénynyalábot mardos az üzekedő
tömeg, tisztítótűzben öleli mátkámat
a Gyönyör százkarú papnője, s tülekedők
előterében kéjgömb vörös húsa támad.
Katlanban forr a körtánc fűtötte forgatag,
fönn sohase látott angyalokkal hintáznak
ábrándos istenek, s a Sötétség korhatag,
málló alakjai lenn dideregnek, fáznak.
Szétválik, amit a torz tudat összekuszált.
Az apokaliptikus látomások végül
feloldhatók, hogyha végtelenre fókuszált
szemen át az üveg-tiszta semmi leszédül.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
.jpg)
