Molnár Jolán: Bosch látomásai


Pokolmáglyák lobbanásában égig égek,
tótágast állók roncsán riadva rettenek.
Ösztön tusáz a sátántanyán, szűz igézet
álorcájában a romlás kaszál és temet.

Baljós fénynyalábot mardos az üzekedő  tömeg, tisztítótűzben öleli mátkámat 
a Gyönyör százkarú papnője, s tülekedők
előterében kéjgömb vörös húsa támad.

Katlanban forr a körtánc fűtötte forgatag, fönn sohase látott angyalokkal hintáznak 
ábrándos istenek, s a Sötétség korhatag,
málló alakjai lenn dideregnek, fáznak. 

Szétválik, amit a torz tudat összekuszált. Az apokaliptikus látomások végül 
feloldhatók, hogyha végtelenre fókuszált
szemen át az üveg-tiszta semmi leszédül.

Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!

   ➥ FRISS KIEMELT KORTÁRS VERS