Takács László: Ártatlan őrült



Mit sugall vajon a sok buta szó,
mikor alkot a balga, sebes elme,
vagy csak egy költő megálmodott,
papírra írt vágyott gerjedelme?

Járatlan világban keresek új utat,
mert hinni akarok a megújult mában.
Kalandor vagyok, ki új után kutat,
vagy költő e díszes társaságban?

A papíron szétfolyt már a tinta,
a gondolat benne régen ottragadt.
Ad-e ihletet szép szavak hiánya,
vagy minden a régmúltban maradt?

Kényszer csupán valami újat adni?
Makacsul írom önnön vajúdásom.
Vagy a Parnasszus csúcsán kutatni,
de a múzsám vajon hol találom?

Vad csókjára várok álmatlan hajnalok
didergő magánytól fájó hűvösében.
De nem engednek fejemben a zajok,
ártatlan őrült vagyok ebben az egészben.



Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!