Mond ki hogy nem jó egyedül,
légy asszony, vagy hazug szerető
menj férjhez, lehet hogy megbecsül,
Isten veled - jó szomszéd, temető.
Szép szavakban egykor tagadtalak,
veled együtt hamvad szenvedélyem,
- szemed szikrázó zöld smaragd,
az éjszakáim nálad nélkül élem.
Naponta növekszik panaszom,
- a halálba öregedtem édes, -
nem parkolok tovább ágyékodon,
aki szerelmi vallomásra éhes.
Látom arcod a káprázat küszöbén,
illatos szavak, mámor és mondatok
- buknak el a bizalom köldökén,
ahol eltévedt költeményed vagyok.
Ma sem tudom, hogy kihez beszélek,
- útra kel néhány lerobbant testrész,
ráncok között lazulnak az erények,
de az éjszakára felgyógyít a lelkész.
Mond ki, hogy a lélek menekül,
ma sem ismerem jótékony hazádat,
szívedben alszom, veled egyedül,
mégis szájon csókol a gyalázat.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
