Ambrus József: Szép szavakban

 

Mond ki hogy nem jó egyedül,

légy asszony, vagy hazug szerető

menj férjhez, lehet hogy megbecsül,

Isten veled - jó szomszéd, temető.

Szép szavakban egykor tagadtalak,

veled együtt hamvad szenvedélyem,

- szemed szikrázó zöld smaragd,

az éjszakáim nálad nélkül élem.

Naponta növekszik panaszom,

- a halálba öregedtem édes, -

nem parkolok tovább ágyékodon,

aki szerelmi vallomásra éhes.

Látom arcod a káprázat küszöbén,

illatos szavak, mámor és mondatok

- buknak el a bizalom köldökén,

ahol eltévedt költeményed vagyok.

Ma sem tudom, hogy kihez beszélek,

- útra kel néhány lerobbant testrész,

ráncok között lazulnak az erények,

de az éjszakára felgyógyít a lelkész.

Mond ki, hogy a lélek menekül,

ma sem ismerem jótékony hazádat,

szívedben alszom, veled egyedül,
mégis szájon csókol a gyalázat.

Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!