A hallgatásban az a legszörnyűbb,
hogy csak tehetetlenül nézzük
a sziklaként ránk zúduló vádakat,
szótlanul, csendben.
Ajkainkat láthatatlanul
lezárja a félelem,
szemeink tágra nyílnak lényed előtt*,
s szívünk hevesen zakatol, mint a gőzmozdony.
És csak várunk, várunk,
milyen sorsot gördítenek elénk a sziklák.
A hallgatásban benne foglaltatik az ítélet.
* A költő az általában ítélkező emberekre gondol.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
.jpg)
){kind=link}