Cseh-Dálnoky Zsófia: A hallgatás fogságában (Pilinszky nyomán)


A hallgatásban az a legszörnyűbb,
hogy csak tehetetlenül nézzük
a sziklaként ránk zúduló vádakat,
szótlanul, csendben.

Ajkainkat láthatatlanul 
lezárja a félelem,
szemeink tágra nyílnak lényed előtt*,
s szívünk hevesen zakatol, mint a gőzmozdony.

És csak várunk, várunk,
milyen sorsot gördítenek elénk a sziklák.

A hallgatásban benne foglaltatik az ítélet.



* A költő az általában ítélkező emberekre gondol.


Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!

   ➥ FRISS KIEMELT KORTÁRS VERS