Éles Anett: Rozsdalevél


Kis levél lehullik a fáról,

s kezembe rozsdállik a vég,

ajkamon úszik még a mámor, 

csillagoktól csörömpöl az ég. 


Rút kacaj fut tova a felhőn, 

így megy el lassan hát az élet!

Markomba tartom a hold fényét, 

és végtelent álmodok, szépet. 


A percet a szívembe zárom, 

a hold fényét el nem eresztem, 

és egyszer kis rozsdalevélként 

leteszem majd nehéz keresztem. 


Ha avarba hullik az élet, 

kérlek, ne keress többé a fán, 

az Isten ígért könnyű álmot

az égnek hűs csillagtaván.


Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!