„a lépcső alján bandukolt
az ember aki ott sem volt”
csak álltam ott a csend ölelt
de ő reám nem figyelt
és hullt alá az ősz s a tél
ágnak karján félős levél
és ködbe bújt a nyafka nyár
szárítókötélen ül a halál…
„a lépcső alján bandukolt
az ember aki ott sem volt”
és hullt alá az ősz s a tél
elsárgult mind az a levél
és odaát szólt a harang
és hallgattam csak hallgattam
ahogy hangod hozza az a szél
ki azóta is rólad mesél.
…madarak jöttek feketék
elsötétült a kék ég
és csendet ölelt a némaság
földre hullt a nagy madár.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
